);
Green Gastro Guide

BAGÓ ZSÓFI

Pipere Panni kalandjai

Bagó Zsófia a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) elnöki asszisztense mesél nekünk kezdetről, a kisfiáról  és sorsdöntő kérdésekről, melynek egyik eredménye egy olyan sör, ami eddig nem volt Magyarországon.

Kriszta: Amikor kimondom valahol a neved mindig mosolyogni kezdenek az emberek és egy boldog sóhajjal csak ennyit mondanak: „Jajj a Zsófikaaa!”  Hogyan lettél Te mindenki Zsófikája? 

 

Zsófika:  A SVÉT-en keresztül, de egyébként az egész egy kérdéssel kezdődött. „Mit szólnál, ha besegítenél a SVÉT-ben, és ha van kedved hétvégente az étterem szervizbe?” – kérdezte tőlem 2017-ben Ruprecht László, a SVÉT elnöke. Az említett étterem a Pannónia Gasztrohajó volt. László régóta ismert engem. Tudta, hogy a vendéglátó szférából érkezem, és, hogyha vendéglátásról van szó, akkor 100%-ot nyújtok, szívvel, lélekkel, teljes erőmmel és figyelmemmel jelen vagyok. Nagyon örültem a kérdésnek, a benne rejlő lehetőségnek. Azonnal rávágtam, hogy igen, és innentől kezdve minden hétvégén ott voltam a gasztrohajón és ezzel párhuzamosan egyre több feladatot kaptam a SVÉT Egyesület életében is. Aztán szépen lassan elkezdtem segíteni mindenhol, ahol csak tudtam. Az első ilyen „segítőprojektem” a Pannónia online kommunikációjában nyilvánult meg, majd a Stílusos Vidéki Szállodák projektjeinek ügyintézésében. Közben mindenki számíthatott rám a saját bizniszében is.

Szerintem a szüleim rontottak el! Én úgy nőttem fel és azt láttam, hogy ahol csak tudsz, segíts!  Számomra ez a természetes.

Kriszta: Úgy hallottam, hogy a saját sör projekt is egy kérdéssel indult. Az a bizonyos Pipere Panni…

Zsófika: Igen! Viccből egyszer azt mondtam: „Ha híres séf leszek, akkor nekem is lesz egy söröm!” Elég sok neves séfnek van már gasztrosöre, például Bíró Lajosnak, Pesti Istvánnak, Macsinka Jánosnak és Pataky Péternek is. Én is vágytam rá. (nevet)

Az elképzelésem az volt, hogy az én söröm majd gluténmentesen és vanília ízesítéssel fog készülni. A neve pedig az lesz, hogy Pipere Panni – sokan hívtak így régen, és én szerettem ezt a megszólítást. Ennek a becenévnek egyszerű oka van, annyi, hogy mindig is szerettem öltözködni és odafigyelek a részletekre. Három hónap múlva csörgött a telefon. Nagyon kedves barátom, Halász Norbert, a Zip’s Brewhouse cégvezetője hívott, hogy ő megvalósítaná azt, amit én elmondtam neki, mert, hogy ilyen még nincs Magyarországon. Örömömben sírtam és nem tudtam megszólalni.

A kedvenc magyar divattervezőmet, Bódis Boglárkát (Elysian) kértem meg, hogy tervezze meg a söröm címkéjét. Meg volt lepve! (nevet) Söröscímkét még sosem tervezett. A címke már megvan, a sör is hamarosan kész.

Ez lesz az első olyan sör Magyarországon, ami nem palackban, hanem környezetbarát, újrahasznosítható kis tartályban lesz.

A sörfőzőmester pedig kolumbiai, akit Pedronak hívnak. (mosolyog) Ezzel a sörrel azokat a nőket is szeretnénk megszólítani, akik kifinomultabb ízlésvilággal rendelkeznek, és bátran bevállalnak egy igazán stílusos sört, amire majd a nők hívják meg sörözni a férfiakat! A bemutatót is nagyon nőies divatshow formájában képzeljük el. Szóval, vigyázat! Sztereotípiákat döntögető sör készül!

Kriszta: Amióta csak ismerlek, viszed az utadon a zöld vonalat. Otthonról hozod a természet iránti tiszteletet?

Zsófika: Egyértelműen igen! A nagyszüleim mezőgazdasággal foglalkozó, állatokat tartó, vidéki emberek. Mi sosem mentünk boltba a zöldségért, amit csak lehetett otthon, a kertben megtermeltek. Egyenesen a kertből került az asztalra a paradicsom, amin szinte érezni lehetett az igazi, friss, nyers föld szagát is. Ezek a paradicsomok kicsattantak az egészségtől! (mosolyog)

Kriszta: A gyökerek…meghatározzák, hogy honnan és hova tartunk. Téged, hogyan juttatott el a múlt a jelenhez? 

Zsófika: Gyerekkoromban Édesapám is a vendéglátással foglalkozott, éttermet üzemeltetett. Iskola után én szinte minden nap ott voltam vele, segítettem neki, majd a mindennapi életem részévé vált ez a környezet, az étterem, a vendéglátás. Egyértelmű volt a számomra, hogy ezen az úton szeretnék tovább haladni. Így is lett, a BGF-en végeztem, vendéglátás és szálloda szakon, majd olyan helyekre kerültem, olyan helyeken dolgoztam és olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik a szakma iránti elhivatottságomat növelték. Kisfiam születésével pedig megnyíltak azok a kapuk is, melyekről korábban nem is álmodtam. Akkor keresett meg Ruprecht László, a SVÉT elnöke, aki megkért, hogy vegyek részt a legjobb vidéki éttermeket összefogó, közös munkában.

Kriszta: Lassan négy éve, hogy édesanya lettél. Máté, hogyan viszonyul a gasztronómiához?

Zsófika: A kisfiam nagyon nyitott az ízekre. Nem érdekli, hogy minek milyen színe van és a spenótot is szívesen megeszi, amiről úgy hallottam nem túl közkedvelt a gyerekek körében. Most éppen Pesti Pisti bácsi a nagy favorit. A múltkor a szomszédunk megkérdezte a kisfiamtól, hogy na és mi a kedvenc ételed? Ő pedig határozottan rávágta, hogy a mangalica pofa. (nevet)

Kriszta: Mi a te személyes szívügyed ebben a hatalmas projektben, a SVÉT-ben?

Zsófika: Egy mondatban: minden ami a SVÉT életével összefügg, a szívügyem. Minden tag, bármikor fordulhat hozzám. A SVÉT filozófiájával nagyon tudok azonosulni, mert fontos szerepet játszik benne a gasztronómia iránti elhivatottság és haladás mellett, az odafigyelés egymásra és a környezetünkre. Segítjük egymás szakmai munkáját, fejlődését és próbálunk, ha lehetőségeink engedik, segíteni más szférákon belül is. Ebben rejlik a SVÉT ereje.

 

Sokat köszönhetek a csapatnak, mert bármikor akár szakmailag, akár a magánéletben szükségem volt segítségre, a SVÉT egy emberként állt mögöttem, ezért minden nap hálával tartozom nekik.

Kriszta: Mi az egyik legmeghatározóbb gasztro élményed az eddigi életed során?

Zsófika: Tavaly, a SVÉT-tel együtt San Sebastian-ban voltunk a Gastronomikán. Ekkor lehetőségem adódott, hogy Martin Berasategui éttermében vacsorázhassak. Az ételek, a szerviz, maga az éttermi miliő nagy hatással volt rám, korábban soha ehhez foghatót nem tapasztaltam. Ez nagyon meghatározó volt számomra.

 

Kriszta: Mi az a három tipp, ami a legfontosabb egy green gastro quide-nak szerinted?

Zsófika: Fesztivál szempontjából közelítem meg most a választ.

Az első ilyen tipp, hogy olyan tálalóeszközöket használjunk, melyek újrahasznosíthatóak vagy lebomlóak. A második, hogy figyeljünk arra, hogy regionális, helyi termelőktől szerezzük be az alapanyagokat.

A harmadik pedig az emberi tényező, a hozzáállás.Azt gondolom, hogy a SVÉT-nek már van egy olyan ereje és egyben felelőssége is, hogy tud hatni más gasztronómiai területekre is.

Éppen ezért, nagy hangsúlyt fektetünk a környezettudatosság mellett, az emberi tényezőre is. Segíteni akarjuk azokat az embereket, akik állami gondozásban éltek, vagy nevelőszülőknél. Létrehoztunk egy mentor programot, amivel az a célunk, hogy az őszi SVÉT-en már legyenek olyan munkatársaink is, akik ebből a körből érkeznek.

 

 

 

Interjú: Buza Kriszta
Szerkesztő: Kosztin Emese
Fotó: Szindbád az Utazó
3

Vélemény, hozzászólás?