);
Green Gastro Guide

MÁTÉ SZABI

“Ha már változtatok, akkor nem fél gőzzel”

Máté Szabi büntető ügyekkel foglalkozó ügyvédből lett gasztrovlogger, aki a konyhában a főzés kreatív, szabad világában találta meg önmagát.  A barbeque-ért, a grillezésért és a hatalmas húsokért rajongó kétgyermekes apuka mesél a környezetvédelemről, kávékról, múltról és jelenről.

Kriszta: Tekerjünk vissza a kezdetekhez. Hogy is lesz valaki menő ügyvédből gasztrovlogger? Ez azért erős váltás…

Szabi: Igen, az. De gyerekkoromban meg a színház világa vonzott. Olyannyira, hogy játszottam is gyerek- és diák színjátszó társulatokban, sőt egy idő után saját csoportom is volt. Színre vittem például Jean Cocteau-tól az Eiffel torony násznépe című szürrealista őrületet is. Nemcsak nézőként, hanem színészként, sőt rendezőként is érdekelt ez a világ. Tipikusan az „ide nekem az oroszlánt is” kiskamasz voltam. A jog viszont távol állt tőlem. Egyáltalán nem volt tervben, hogy én valaha is ügyvéd leszek.  De egy rosszul felmért fogadás, és a „kamaszkorom legszebb nyara” iránti olthatatlan vágy robbanó elegye miatt, végül is a jogon kötöttem ki.

Szegedre kerültem, ott végeztem el a jogot. Az új környezet, az addig ismeretlen élmények és persze a bulizás utáni féktelen sóvárgás vezérelt. Akkoriban nem sokat gondolkodtam a jövőről, így azt vettem észre, hogy benne ragadtam a megkezdett útban, és a következő pillanatban már ügyvédjelölt voltam, majd amint még egyet pislogtam, már ügyvéd. Utáltam, de persze a pénz elég jól el tudja altatni a fel-felsíró gyermeket ott mélyen legbelül.

A testem viszont egy idő után érezte, hogy valami nem stimmel. Egyre gyakoribbá váltak a rosszullétek. Fulladtam, volt, hogy nem kaptam levegőt, és gyakran össze – vissza vert a szívem is, azt hittem infarktus, vagy valami ilyesmi. Kivizsgáltak. Semmilyen szervi problémám nem volt.

„Mit csinálsz? Ja, akkor hagyd abba …!”- figyelmeztettek az orvosok. Szerencsémre nekem van a legjobb feleségem, aki ki merte mondani helyettem is: „Elég volt ebből a tempóból. Nem akarom, hogy 40 évesen bármi bajod legyen!”  Mondhatni ultimátumot adott nekem, amit én némi gondolkodást követően – azt hiszem jobb későn, mint soha – elfogadtam.

Egyébként úgy, hogy semmiféle tervem nem volt arra nézve, hogy mihez is fogok majd kezdeni, miből fogunk megélni. Egyetlen dolgot tudtam: változtatok! És ha már változtatok, akkor viszont nem félgőzzel, elmismásolva a dolgot, hanem beleállok, ahogy kell, és innentől kezdve csak azt fogom csinálni, amit élvezek, amit szeretek.

Kriszta: Egyre többen ugranak fejest így egy új életbe. Neked mi volt az első lépés a változtatás útján?

Szabi: Mindenféle dolgot kitaláltam. Mivel imádom a régi acélvázas bringákat – főleg a Cinelli-t –kitaláltam, hogy mi lenne, ha biciklis táskákat, hátizsákokat terveznék és persze én magam gyártanék. Ide nekem az oroszlánt is…  Be is iratkoztam egy okj-s tanfolyamra, de viszonylag hamar rájöttem, hogy oké, nem fogok tudni megtanulni varrni, úgyhogy ez a terv kuka. Mentem tovább.  A fát, és a fával való munkát is imádom, ahogy a gördeszkákat is, így adta magát a következő ötlet, hogy csináljunk deszkákat, longboardokat. Tervezni és persze gyártani is. Oroszlán… 

Nekiálltam bambuszból gördeszkákat készíteni és elkezdtem figyelni a környezetemre, az én szerepemre benne, és a megóvására. Azt persze nem mondom, hogy valamiféle öko terrorista lett belőlem, de nagyon sokat változtam ezen a téren, mondhatni tudatos lettem.  Már a logó és a műhely is megvolt, sőt jó néhány példányt le is gyártottam, amikor jött egy hirtelen ötlet.

Mi lenne, ha főznék? Hiszen főzni imádok. Amint elkerültem otthonról, számomra soha nem volt teher a konyhában töltött idő, sőt… 18 éves korom óta főzök. Egyrészt, mert egyetemistaként szűk anyagi keretek között mozoghattam, másrészt, ha volt pénzem, azt inkább bulikra költöttem. (nevet) Önellátó kannibál vagyok, aki rákényszerült arra, hogy főzzön és ebből szerelem lett. Volt, amikor nem volt más a konyhámban, csak egy csomag spagetti, kevés curry és májkrém. Na ebből hozd ki a maximumot! (mosolyog)

A kollégista évek után, amikor már volt saját teraszom, vagy később kertem, rögtön éltem a lehetőséggel. Nekiálltam grillezni, majd jött a kamado. Imádom a húst, a faszén, az égő fa illatát, a füstöt.

Arra gondoltam, ha ezt a szenvedélyt össze tudom kötni valami olyannal, amiből meg is lehet élni,akkor abból csakis valami jó sülhet ki. 

Kriszta: Egy éve kezdtél el önálló pályán futni. Miért hoztad meg ezt a döntést és hogyan változott meg ettől az életed?

Szabi: Közhely, de tény: a legjobb dolog a világon azt csinálni, amit szeretsz. Mindezt anélkül, hogy összetörnél benne. Mert apaként már az is fontos, hogy vigyázzak magamra, hogy felelősségtudóbb és előrelátóbb legyek. Amikor apa lettem hatalmas változáson mentem keresztül.

A felelőtlen kamaszból lett egy kevésbé felelőtlen kamasz, aki már nem csak a pillanatnak él, aki tudja, hogy itt van két kis ember, akik akkor is élni fognak, mikor ő már nem lesz.

Tudatos lettem. Figyelek arra, hogy mit eszünk, honnan és mit veszünk, miben tárolunk és hogyan tálalunk. Szemléletmódot váltottam.

Nagyon sokszor lebomló, újrahasznosított anyagokat használok az étkezések során, amiket a gyerekek is imádnak. Élvezik, hogy néha például pálmalevélből készült tányérból ehetnek, mint Maugli a dzsungelben.

Most pedig költözünk, mert van egy régi álmunk, az, hogy a Balatonnál élhessünk. Sok minden köt minket a magyar tengerhez, ott mondtuk ki például azt a bizonyos boldogító igent is. Szerintem szuper lehet gyereknek lenni a Balaton parton, én előre irigylem a gyerekeimet. (nevet)

Kriszta: Említetted a tudatosságot és a környezetvédelmet. Mit teszel annak érdekében, hogy minél zöldebb legyél?

Szabi: A balatoni ház terveit is a környezettudatosság jellemzi. Gázmentes, hőszivattyús lesz, némi napelemmel megtoldva. A passzív házak példáihoz igyekszünk közelíteni. Azt tervezzük, hogy amit csak tudunk, saját magunk fogunk a kertben megtermelni. Egyébként most is nagyon igyekszünk! Van egy pici kis fűszerkertünk, ahol mindenféle zöldfűszert, paradicsomot, paprikát termelünk. Feleségem kitalálta, hogy ültessünk dinnyét is, de ezt a tervet még nem sikerült megvalósítani azon az 1m x 2m-es kis fűszerkertben. (nevet) Ami pedig fontos: mi mindent komposztálunk! A fesztiválokon is olyan tányérokba tálalok, amik komposztálhatóak.

Kriszta: A kávé és a barbeque a két nagy kedvenced ugye? Most is épp az idei KávéBár Bazáron voltunk és a 8. kávéd után vagy…

Szabi: Másfél – két évvel ezelőtt mindegy volt, hogymilyen kávét iszom, annak ellenére, hogy 16 éves korom óta masszív kávéfogyasztó vagyok. Napi 8-10 simán lecsúszik. (nevet) Ez is megváltozott, most már figyelek arra, hogy hogyan van elkészítve a kávé, hogy milyen géppel készül, honnan származik, milyen technikával őrlik, hol és hogyan pörkölik.

Imádom az afrikai, ezen belül leginkább az etióp, világosra pörkölt kávékat. Érdekelnek a speciálismódszerrel készült kávék is, például amik hidegen csepegtetett eljárással készülnek. Otthonra is beszereztem egy ilyet. Szóval egyre több az ötletem azzal kapcsolatban, hogyha valaki szeretne otthon valamilyen speciális kávét készíteni, de nincs meg hozzá a szaktudása, akkor is ki tudja hozni az otthoni klasszik eszközökből a legjobbat. A barbeque pedig a másik szívügyem. (mosolyog)

Becsülöm azt a folyamatot, ahogy minimális eszközökkel, gyakorlatilag küzdelmet folytatsz a tűzzel és a füsttel.

Az egész blog erről szól, hogy olyan dolgokat mutassak be, amit otthon is bárki, bármikor el tud készíteni. Ez nem fine dining, nem verseny. Én azt tudom megmutatni, hogy számomra mi a legjobb. Nem a tökéletes gulyáslevest, nem a hibátlan fahéjas csigát akarom elkészíteni, hanem a számomra legjobbat, aztán, hogy ez találkozik-e a közönség ízlésével azt nem tudom, csak remélem. (mosolyog)

Kriszta: Tudom, hogy a példamutatás az, amiben hiszel. A gyerekeid nevelésében mi a fő mozgatórugó? 

Szabi: Szeretném ha tudnák, hogy igenis van arra lehetőség, hogy éljük az álmainkat és, hogy nincs késő soha! Bízom benne, hogyha esetleg mi szülők,rosszul végeznénk a feladatunkat, ha rosszul oldanánk meg ezt az egész nevelés dolgot, ha úgy érzik eltereltük őket egy olyan irányba, amit valójában ők nem akarnak, akkor tudják, hogy sosincs késő arra az útra lépni, amit ők jónak gondolnak. Újratervezni bármikor lehet!  Én 40 éves voltam, mikor megszületett bennem a felismerés, a döntés, hogy tudjam mit is szeretnék, hogy mi az én utam. Még pont időben, nem?! De innentől kezdve minden pillanat nyereség. Szeretem, hogy végre jó úton vagyok.

Kriszta: Mi az a három tipp, amit mindenképpen beletennél egy Green Gastro Guide-ba? 

Szabi: A komposztálás, az újrahasznosítás és, hogy próbáljunk meg minél több dolgot saját magunknak megtermelni.

Mondhatok egy negyediket is? (mosolyog)

Térjünk vissza nagyapáink-nagyanyáink korába!

Éljünk minél egyszerűbben, minél őszintébben és lehetőleg minél kevesebb műanyagot használva!


És akkor egy kis Szabi életérzés. Elutaztunk ugyanis Olaszországba, egy Green Design Hungary szakmai útra, hogy megnézzük a legtutibb ökoházakat, a Leap Home-okat.

 

Interjú: Buza Kriszta
Szerkesztő: Kosztin Emese
Fotók: Máté Szabi

 

 

 

 

1

Vélemény, hozzászólás?