);
Green Gastro Guide

NEMES RICHÁRD

A legjobb hulladék az, ami létre sem jött

Nemes Richárd évek óta a Gourmet Fesztivál főszervezője. Borszakértőként és a minőségi gasztronómia iránt elkötelezettként nem csak a folyamatosan megújuló gasztroélményekért felel, de mint környezetmérnök évről-évre azon dolgozik, hogy egyre kisebb ökológiai lábnyomot hagyjon az esemény. 

 

Az idén már 10 éves a Gourmet Fesztivál a Te vezetéseddel. Hogy jött anno az ötlet, hogy ezt megszervezitek,  milyen vízió volt a fejedben?  

Annak idején bortanácsadóként dolgoztam a Sziget-nek, és az első két fesztiválon még csak ezen a területen dolgoztam, de már látszott, hogy Gerendai Károly jó ütemben vette át a korábban még Budai Gourmet néven ismert rendezvényt. Már akkor is volt miről beszélni, volt mit megmutatni a nagyközönségnek a valódi minőséget illetően, ami gasztróban korábban még senkinek sem sikerült, és így a rendezvény a kezdetektől fogva egy magasabb szintet képviselt. Azt hiszem végül ezért vállaltam el a főszervezői megbízást is, inspirált, hogy egy olyan ügyön dolgozhatok, amely a maga minőségében még újnak számít, és az lebegett a szemem előtt, hogy a fesztiválon keresztül akár szélesebb tömegeknek is megmutathatjuk, hogy mit jelent a minőségi gasztronómia.
Változott-e ez az inspiráció az évek alatt? Mi az, ami még 10 év után is ennyire motivál, mert a lelkesedésed látva még mindig nagyon visz valami előre!? 

Tíz év alatt 10 ezerről 30 ezerre nőtt a látogatószám a négynapos rendezvényen, ezzel lassan elérjük a növekedési határainkat (szabad terület és további kiállítók is lennének még, de azt gondolom, hogy a környezet és a szolgáltatások minősége sínylené meg, ha nagyságrendekkel feljebb lépnénk a fesztivál méreteit illetően).

A cél ettől kezdve inkább az, hogy fenntarthatóvá tegyük az általunk képviselt minőséget, és továbbra is teljesíteni tudjuk a küldetésünket, miszerint a legjobb hazai éttermek és más fontos szereplők felvonultatásával minél több embert vonjunk be a minőségi gasztrokultúra világába.

Ezen belül is engem leginkább a tudatos táplálkozás, a minőségi alapanyag ügye érdekel, én tényleg hiszek abban, hogy azzá leszel, amit eszel. Ha pár száz ember azzal ment haza tavaly, hogy megtudta, hogy az igazán jó kenyérhez nem kell más csak liszt, víz és só, akkor már nem dolgoztam hiába.

Mi a 10 év tanulsága a számodra, mit tanultál belőle?
Főszervezőként nem kérdés, hogy komoly tanulási lehetőséget kaptam rendezvényszervezői területen. Bár korábban és a Gourmet-val párhuzamosan is szerveztem eseményeket. De azért a Gourmet egy másik dimenzió, hiszen egy kisebb város épül fel néhány nap alatt a Millenárison, amelyet aztán jól be is laknak a kiállítók és a látogatók, arról nem is beszélve, hogy igyekszünk minél kevesebb nyomot hagyni magunk után. Hálás vagyok, hogy e tekintetben egy stabil és nagyon profi csapattal dolgozhatok a Szigetnél.
A legfontosabb tanulság számomra talán az, hogy a gasztronómia, és minden, ami azt körülveszi, a minőségi alapanyagtermeléstől a vendéglátáson át a tudatos fogyasztásig, nem múló divat, hanem egy folyamatos, hol lassúbb, hol gyorsabb társadalmi fejlődés része. Ez az amiért érdemes dolgozni, még akkor is, ha a nap végén nem vagy elégedett azzal, hogy mennyi embernek ment át az üzenet.
A fesztivál évről-évre egyre környezettudatosabb. Hogy éritek ezt el,  hova szeretnél eljutni és milyen lépésekre vagy már büszke? Állnak még kihívások előttetek? 
A rendezvény növekedésével a
felelősségünk is nőtt e tekintetben. Már régóta megvan ehhez a belső motivációnk, így nem tegnap fogtunk bele a fesztivál zöldítésébe. Ambícióinknak legfeljebb műszaki-technikai akadályok, és – valljuk be, hogy bizonyos szinten – az üzleti racionalitás szabhat csak határt.
Jó pár éve már annak, hogy elkezdtünk lejönni a műanyagokról, először még importra szorultunk, aztán már itthon is elérhetővé váltak a környezetbarát tálaló- és evőeszközök.
Tavaly óta pedig egy kifejezetten erre a területre specializálodótt partnerrel, a Kitchy Design-nal dolgozunk. (:Boldogság ez nekünk és nagyon megtisztelő. 🙂 – a szerk.)
Ez azt jelenti, hogy tavaly már minimálisra szorult vissza a nem vagy csak nehezen lebomló, étkezésekből származó hulladék, idén pedig reményeim szerint PLA (biológiai úton lebomló, növényi alapanyagból készült műanyag, aminek hulladékfeldolgozása még nem teljesen megoldott- a szerk)  is csak elvétve lesz a fesztiválon. Az átláthatóság kedvéért gyorsan hozzáteszem, hogy ezen túl is rengeteg hulladék keletkezik egy ekkora fesztiválon, amelyet igyekszünk szelektíven gyűjteni, ésszerűen újrahasznosítani és végszükség esetén deponálni.  A jelenlegi kihívás az, hogy a lebomló eszközökkel együtt keletkező organikus hulladékot idén már komposztáljuk, amihez már találtunk partnert, de a neheze még vissza van: a vendégek motiválása arra, hogy vegyenek részt a szelektív gyűjtésben.

Mennyire törekszik tudatosan a fesztivál arra, hogy edukáljon, példamutatóvá váljon? Milyen pozitív tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? 
Ezt őszintén szólva egyre nehezebbnek érzem, de azt gondolom ezzel a Gourmet nincs egyedül. Gondolj csak arra, hogy minél hosszabbra nyúlik akár ez az interjúszöveg is, annál kevesebben fogják elolvasni. Ha pár percnél több az olvasási idő, akkor már rohamosan csökken az olvasók száma. Nehéz az edukáció.

Ezért is igyekszünk hangsúlyt fektetni a szórakozva tanulásra, és ehhez a gasztronómia valójában jó terep. Sok olyan programot kínálunk idén is, amelyen majd jól el lehet kacarászni egy pohár borral a kezünkben, de a végén azon kaphatjuk majd magunkat, hogy tanultunk valami hasznosat, amit akár haza is vihetünk és még szatyor sem kell hozzá.


Tudom, hogy a magánéletedben is környezettudatos vagy és a gyerekek nevelésében is ez központi szerepet játszik. Milyen elvek mentén működteted ezt a családi rendszert?

Ez egy véget nem érő út, amelyen engem az állandó elégedetlenség hajt előre. Ez nem hangzik túl jól, de ettől még így van, küzdelmes pálya ez, amiben néha alul maradunk vagy éppen relativizálással vigasztaljuk magunkat (értsd: vannak nálunk sokkal rosszabbak is). Sokat papolok a témában, megy a mantrázás, a lányaim néha ki is figuráznak érte, de nem bánom, mert azért vannak eredmények: étkezés-fogyasztás fronton például elég jól állunk, sok mindent helyben szerzünk be, piacra járunk, az egyszerhasználatos cuccokat leépítettük, és ha mi nem tesszük, akkor a szüleink főznek ránk.
Ami az elveket illeti, kb. így foglalnám össze:
1) a kevesebb több
2) egyszerűség fél egészség
3) a legjobb hulladék az, ami létre sem jött
Végül, ha azt kérdezném, hogy mi a 3 legfontosabb dolog vagy akár 3 olyan lépés ami ahhoz kell, hogy egy fesztivál zöld legyen mit mondanál a saját, hazai tapasztalataidból kiindulva?
Először is, olyan eseményt szervezz és olyan témát válassz, amely mellett megvalósítható ez a cél. Ha a közönséged nagy része repülőre kell szálljon vagy külön-külön autóval érkezik, akkor – bár gyűjtheted szelektíven a szemetet – sosem leszel valójában zöld. Mi szerencsések vagyunk e tekintetben, hiszen látogatóink 90%  magyar, azoknak is nagy része budapesti, akik főleg közösségi közlekedéssel jönnek-mennek.
Másodszor: ne hirdesd, csináld! Gyerekkorunktól kezdve úgy tanulunk legjobban, ha látjuk másoktól. Ha szervezőként te mindent megteszel az ügy érdekében, akkor nagyobb eséllyel veszi át a közönség is ezt a magatartást. Egy tisztán tartott, jól szervezett vendégtérben magukra is sokkal jobban odafigyelnek az emberek.
Harmadszor: ne nőlj a fenntarthatósági szint fölé, azaz ismerd a korlátaid és méretben állj meg ott, ahol még megvalósíthatóak az általad kitűzött célok. A zero waste fesztiválokban még nem hiszek, de abban igen, hogy lehetőségeidhez képest mindent megtehetsz azért, hogy minimálisra szorítsd a környezet terhelését.

Interjú: Buza Kriszta

Fotók: Gourmet Fesztivál web

 

0

Vélemény, hozzászólás?