);
Green Gastro Guide

SZEKERES DIÁNA

Kövessük nyugodtan a csigákat

Szekeres Diával, a Slow Living Hungary elnökével való beszélgetésünk messze túlmutat a 200 karakteres,  globalizált gumicukor ízű tartalmakon és hashtageken. Leginkább arról szól, hogy meg tudjuk-e a magyar tájegységekben rejlő tudáslehetőséget óvni úgy, hogy közben felhasználjuk a tudomány és a közösség erejét.


Az első szubjektív emlékképem rólad: egyetem, másoddiploma, politológia szak és valami felettébb izgalmas szemináriumon ülünk, mert én már szokás szerint telerajzoltam a papírlapokat futurisztikus épületekkel, fákkal, lényekkel és az agyam speciális gasztronómiai kérdéseken időz: mi lesz ma a menü… S mikor jobbra nézek azt látom, hogy kettővel előttem iszonyat módon jegyzetelsz. Emlékszem a fejemben a döbbent monológra “na az nem lehet, hogy ez érdekli” mikor én itt mindjárt szeppukut hajtok végre kínomban. “És de, lehet, sőt még kérdez is!”

Már akkor nagyon kíváncsi  voltam, ki ez a lány, aki ennyire elmerül ezekben a témákban és vajon mi lesz belőle. Most, 15 évvel később újra keresztezték az útjaink egymást, gasztronómiával kapcsolatos társadalmi kérdéseket feszegetünk. Ez lett belőle. 

Szerintem azért kötöttünk ki itt mind a ketten, mert a gyakorlati világban próbáljuk mindketten megtalálni és megvalósítani azt, ami az egyik legfőbb vezérelvünk és motivációnk: hogyan tudjuk jobbá tenni és megóvni ezt a gyönyörű bolygót, ami az otthonunk?! (mosolyog) Anno azért választottam a politikatudományt, mert szeretem az embereket és hiszem, ha közösségként összefogunk, sokkal erősebbek vagyunk. Az ilyesfajta munka nagy felelősség így nem megérzések, trendek alapján kell kérész-életű összefogásokat életre hívni, hanem megalapozott értékek és norma alapján széleskörűt. Hiszek a közös gondolkodás erejében. Abban, hogy a társadalom is akár a Föld egy organikus szervezet és csak úgy lehet egészséges mindkettő, ha ez a közös gondolkodásmód tiszta, fair és diverz. Így vezethet jó útra, így visz előre és én ezeket a lehetséges jó utakat próbálom feltérképezni nap mint nap. 

Be kell valljam én akkor kedveltem meg nagyon a slow-living mozgalmat, amikor rájöttem, hogy ez nem csak egy aranyos kezdeményezés ami az élhető mindennapokat támogatja, hanem nagyon komplex tudományos munka áll mögötte. Most is beleborzongok ebbe, mert imádom, amikor 8-10 féle tudományterület innovációit és esszenciáját tudjuk egy nagyon egyszerű, kézzelfogható működésmodellbe leképezni. S érzékelem, hogy van itt a pozitív pszichológián át a legújabb agrárgazdálkodási trendeken keresztül az összes jövőt kutató tudományágig szinte minden és Te ezt fantasztikusan csomagolod egy olyan képbe, ami mindenki számára érthető és még instagram kompatibilis is. Mit jelent slow mozgalmistának lenni?

A nemzetközi gasztro- és anyagkultúra világa számomra az eddigi legsokrétűbb, legizgalmasabb utazás és egyben a legintenzívebb is. Amikor belevetettem magam eldöntöttem, nem haladhatok döcögve, félgőzzel, vagy teljes odaadással csinálnom, vagy sehogy.

A Slow Living mozgalmat Amerikában láttam először. Az egyetem alatt ugyanis politikai- és kognitív pszichológiával kezdtem el foglalkozni a filmművészetben és emiatt külföldre vitt az utam. Etikus de profitorientált filmek és sorozatok forgatókönyv fejlesztőjeként, társadalomtudományos kutatóként a szingularitás témájától kezdve a géntechnológián át a biotechnológiáig foglalkoztunk a jövő kérdéseivel, társadalmi problémáival és azok érthető megfogalmazásával.

Megdöbbentő és tanulságos volt közelről látni az iparosítási ideológiához kapcsolódó folyamatokat, azt, hogy hogyan állnak át a rendszerek, kik hogyan lobbiznak, mit és hogyan próbálnak ellehetetleníteni akár az ökogazdálkodás, akár az értékes, építő jellegű kulturális termékek területén. Ezek a folyamatok azóta nagyot változtak és folyamatos átalakuláson mennek keresztül, egyre és egyre több cég, civil szervezet és kormány halad zöld irányba. Mára ez nagy divat lett piaci és politikai értelemben egyaránt és láthatóan egyre többen próbálják kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Azért is kellenek a hiteles közösségi platformok, hogy lehetőségünk nyíljon társadalmi bizalmat, párbeszédet és hitelességet kialakítani az emberekkel. Mára fontossá vált a profitorientáció mellett, hogy az zöld út etikus és emberi legyen.

Hiszen Slow mozgalmistának lenni világszerte többet jelent mint bűntudatból vagy divatból zöldnek lenni, ez a társadalom egyensúlyteremtési kísérlete a globalizációban, amikor a különböző országok helyi közösségei a társadalmi kötelékek új fonalát szeretnék újra szőni. 

Már most érzékelhető hatása van a Slow Living mozgalomnak itthon is, kiket köt ez össze és miért csatlakoznak?  

Én azt látom, hogy az emberek ki vannak éhezve, fogyasztói, termelői és vendéglátói oldalról egyaránt. Azt a bizonyos egészséges civil társadalmi szövetet újra akarják építeni. Beszéljünk akár divattervezőkről, szállodaigazgatókról, művészekről, termelőkről, gazdákról vagy kisebb vendégházak tulajdonosairól – azt látom, hogy ők is szeretnének egy valódi, értékőrző közösséghez tartozni, ahol nemcsak a hasonló, közös hivatás, hanem ugyanaz az életfilozófia, norma is összeköti őket. 

Mit jelent slow-nak lenni a mindennapok szintjén, a gyakorlatban?

Meg kell felelni egy kritérium rendszernek, hogy mitől is lesz zöld vagy kulturálisan értékmegőrző az adott termék, hely.

Külföldön már több mint 30 éve létezik a Slow mozgalom és szerencsére nekem volt alkalmam megismerni olyan külföldi tagokat, akik között volt 80 éves olasz tésztakészítő mester, 20 éves amerikai Slow Food séf, olasz borász vagy festőművész – egy dolog volt közös bennük, az, hogy mindannyian vágytak a közösségre, és jó volt megélni ezt a vágyakozást, ezeket a találkozásokat, interakciókat és látni azt, hogy milyen tisztelettel fordulnak egymás felé. Köztük láttam, hogy Slow-nak lenni nem csak azt jelenti, hogy ökotudatos vagyok,  hanem, hogy kulturálisan is van egy alapvető önvédelem bennem, ami azt jelenti, tudom mit és miért szeretek, tudom mit és hogyan kell éltetnem.

Ez így egyszerűen hangzik, de tényleg lényeges az önismeret, a tudatosság. Magyarországon pedig a történelmi viharaink okán a szocializmus íz- és kultúraromboló hatása, majd a hirtelen jött rendszerváltás utáni nyugati sokk egyfajta vákumot hozott létre, ami miatt újra fel kell fedeznünk a saját egyedi, megismételhetetlen kulturális kódjainkat, kulturális tőkeként sallangmentesen, önmagunkból kiindulva. Ez nem egyszerű de a gyakorlatban nálunk a nemzedékről nemzedékre átadott viselkedéskultúra a kulcs, ami a Slow mozgalom egyik alfája és omegája.

A tudatosság egy kulcsfontosságú tényező. Sokan és sokféleképp beszélnek ma erről  attól függően, hogy az önismeret és társadalomismeret stb. mely – tudati- szintjén állnak. De abban egyetértünk, hogy a következő generáció tudatos nevelése és tudatossá fejlesztése elengedhetetlen feladat. Mi a tapasztalat ezzel kapcsolatban?

Szerintem ez ma már nem csak egy lehetőség, hanem egy kötelező irány. Számomra óriási élmény volt az első alkalom amikor a nemzetközi Slow mozgalom által szervezett torinói Terra Madre Salone del Gusto fesztiválon szerveztem a magyar megjelenést, ahol a nulladik napot pont úgy képzeld el mint itthon a Gourmet Fesztivál nulladik napját csak 2 millió Slow látogatóval, hozzájuk nem szakmabeliek és újságírók érkeznek elsőként, hanem gyerekek a világ  bármely részéről és kóstolgatnak. Volt egy firenzei kisgyerek, akire jól emlékszem, megkérdezte tőlem:

„Magyarország Óceániában van? Mitől nő ilyen nagyra a szürkemarha szarva nálatok?”

Látszott rajta, hogy nagyon kíváncsi, bátran érdeklődött és élvezte az ízeket. Tele volt tudásszomjjal és fogékony volt az információkra. Ennél jobb és hitelesebb országmarketing szerintem nem létezik. Egy ilyen esemény nemcsak nekünk felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is egy igazi világutazás, ami a személyiségük részévé válik. Azért dolgozunk, hogy ez a Slow Living kulturális világutazás, – ami a helyi értékeken alapul – minden magyar gyerekhez eljusson. Itthon a Slow Food ízóráinkon több ezer csillogó szempár jelzi nekem vissza nap mint nap, hogy ez a helyes út. Ebből lehet igazán építkezni a jövőben.

A Slow mozgalom olyan talán, mint egy nemzetközi család. Hogyan segítik a “rokonok” egymást, milyen erősségeik vannak, miben mások, mint mi?

Talán abban, hogy könnyebben barátkoznak, magabiztosabbak, nyitottabbak, de szerintem már a mi tagjaink is ugyanúgy keresik egymást, a valódi kapcsolódásokat mint ők. A torino Slow mozgalmi fesztiválon a magyar tagok az első döbbenet után – 140 ország képviseli magát és 2 millió turista vesz részt – , igazi barátságokat kötöttek a világ különböző pontjain élő de ugyanabban a Slow értékrendben gondolkozó tagokkal. Látták, hogy mekkora erő van ebben a nemzetközi mozgalomban és a piros csiga jelben. Hihetetlen élmény mikor a világ bármelyik pontján otthon tudsz lenni, van egy mosolygó arc aki vár, aki ugyanazért küzd, aki szívesen avat be a titkos családi receptekbe, történetekbe, technológiákba, fejlesztésekbe, akivel együtt lehet gondolkozni.

A Slow mozgalom egy nagy család akiknek az anyaföld és a kulturális gyökerek, a fenntarthatóság és minőség, az emberi kapcsolatok számítanak. Most, hogy a koronavírusjárvány krízishelyzetet alakított ki világszerte még jobban felértékelődnek ezek a nemzetközi és hazai kapcsolatok. Az első aggódó sms-ek, emailek, telefonok után a magyar, francia, amerikai, olasz és kínai slow mozgalmi vezetőkkel, tagokkal egyből közösen kezdtünk gondolkodni kit hogyan érint a helyzet, melyik szektorokat hogyan lehetne segíteni, milyen ötletek vannak, az adott kormányok az EU hogyan reagál, mik lehetnek a jó „ slow know how” projektek. Így mi is hatékonyabban tudjuk képviselni a Slow Living Hungary termelőit, éttermeit, kézműveseit, turisztikai szereplőit a piacon és állami irányban egyaránt.

Jól tudom, hogy egy olasz vidékről indult a Slow mozgalom? 

Igen, a nemzetközi Slow mozgalom Olaszország egyik csendes vidékéről, Bra-ból indult el. Ez az elbújó, ismeretlen kis hely, nem egy tipikus gyönyörű olasz ékszerdoboz, hanem egy sokat megélt, az iparosodás során sok nyomot kapó piedmonti kisváros, ami viszont olyan értékeket őriz amiket meg kell védeni. A borművesek szeretett otthona. A nebbiolo szőlőfajta, a barolo és barbaresco bölcsője. Számomra kicsit olyan, mint nálunk Eger. Eger kulcspont az életemben, ugyanis ott láttam meg azt a közösség iránti vágyat itthon, amit korábban Olaszországban. Azt éreztem, hogy innen igenis lenne igény és el lehetne indítani egy ilyen nemzetközi gyökerű országos mozgalmat. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy megmutassam nekik, hogy miként zajlik ez az egész Slow mozgalom külföldön. Amikor kijöttek velem és megtapasztalták a Slow Living, a Slow Food, Slow Wine, Slow Art  lényegét, együttes erővel és határozott igennel csaptunk bele a megvalósításba. 

Ki mondta, hogy az egri bikavér vagy a kadarka nem ugyanolyan fontos és ízes kulturális eleme a világnak mint a barolo vagy a chianti?! Ki mondta, hogy a szekszárdi Iván-völgy vagy a kis palkonyai pincék, a tisza-tavi élővilág és íz nem emelkedhet a toszkán-dombok vagy Provance színvonalára és minőségére?! Senki. A mi generációnk képes és lehetősége is van a történelmi megkésettséget kezelni és alkotni. 

Amikor először láttad a Slow mozgalom folyamatát, hatását, mi fogott meg téged benne?

Ha őszinte akarok lenni, régebben is „ kulturutazó” voltam. Neki indultam vonattal olyan európai nagyvárosoknak mint Bécs,Párizs, Amszterdam, London de nem a szokásos módon, hanem egy nagy adag kíváncsisággal és magyar idegenvezetőmmel Márai Sándorral. A Tájak, Városok, Emberek című könyv alapján utaztam, ahogy suhantak a vonatablakon a tájak, változott a szín, a forma, a nyelv, az íz és az ő szavai vezettek, azt éreztem gazdagodom. Később mikor megláttam az első piros csiga jelölést a Napa völgyben, majd Franciaországban és láttam micsoda nemzetközi szervezet ez, micsoda értékekre és kincsekre hívja fel a figyelmet az jutott eszembe maga Márai is mit nem adott volna ilyen Slow Guideért. (mosolyog) Eldöntöttem erre szüksége van a magyar kultúrának is.

Óriási öröm volt, hogy 2019-ben a 65 országban megjelenő Slow Weekend Guideba felkértek, hogy én írjam a mozgalom hazai elnökeként a 12 oldalas útikalauzt. Márai után szabadon helyi, szülőföldi szemmel velem barangolhatnak a magyar tájakon és Slow helyeken a világ öko- és kulturturistái. A munka, büszke boldogsággá vált. Visszatérve a kérdéshez, amikor az első nemzetközi fesztiválunkon személyesen találkoztam a Slow mozgalom szellemi atyjával, elnökével Carlo Petrinivel maximálisan azt éreztem, hogy hazatértem. Hazatértem mert beszélgetésünkből kiderült, hogy ő is szociológus, ő is anno úgy érezte, hogy tennie kell elsőként az olasz kultúráért és aztán a Földért. Az elmúlt 40 évben ötletel, lobbizik, szervez, könyveket és cikkeket ír, létrehozta a világ első nemzetközi gasztronómiai egyetemét, ahol a fenntarthatóságra nevelik profi módon a fiatalokat és közben azokat képviseli akik a hétköznapokban az ő kulturális gyökereit őrzik. Amikor a termelő, a kézműves, az értelmiségi, az üzletember, a biológus a saját tudásával képviseli a közös ügyet, egyenlőek hisz egymás nélkül nem tudnak létezni, az felemelő dolog. Valójában a mostani koronavírus társadalmi drámája is erre próbál tanítani. A nagy térbe kiáltott emberi szabadság határai egyszer csak beszűkülnek. A nagy emberi teljesség ígéretében az ember puszta eszközzé válhat. Nagy változás előtt áll a világ de nem mindegy merre haladunk. A 140 országban működő Slow mozgalom az elmúlt harminckét évben bizonyította, hogy kritikus mozgalomként nem kizárólag valami ellen létezik, hanem a mindennapokban világszerte munkálkodik és teremt. Nem elkeseredett, érzelmekkel túlterhelt, gépromboló luddita hajlam, hanem építő, komplex kulturális ellenállás vezérli. A modern értékőrzés. 

A csigavonalat, motívumot sokféleképpen értelmezhetjük. Számotokra mit jelképez ez a csiga? 

A fenntarthatóság mellett a kulturális önvédelem autonóm elvei bontakoznak ki a Slow Living Hungary csiga jelében. Olyan út, amelyen a Slow Food/Slow Living mozgalom jelképe, a kis piros csiga viszi házát és mutatja be a maga fizikai – szellemi terét. A slow – csiga folyamatosan figyel a világra, fejlődik ám háza tekeredő vonalait, körkörös mélységeit nem hajlandó feladni. A piros csiga újszerű felfogásának megértése és terjesztése a célunk a jelölésekkel, a Slow Living Guideokkal, applikációval és a hamarosan induló Slow online piactérrel, webshoppal itthon is.

Csak, hogy maradjunk a társadalomtudományos megalapozottságnál, Kornai János közgazdász példáját vettem alapul munkám során. A társadalmi bizalom gazdasági aspektusait vizsgálva érdekes tapasztalatát osztja meg velünk a neves közgazdász:

„A szakmai-üzleti közvélemény osztályoz: „ez a cég tisztességes, megbízhatunk benne, viszont ez a másik cég inkorrekt, tisztességtelen, nem megbízható.” Mindenki szembekerült már egyéni vásárlóként ilyesfajta szelekciós problémával. Amikor életemben először jártunk Japánban, és első este feleségemmel vacsorázni akartunk, persze nem ismertük ki magunkat a vacsorázóhelyek menükártyáin, így hát – jobb híján – betértünk egy McDonald’s-be, és hamburgert ettünk. Egyikünk sem szereti a hamburgert, de itt legalább tudtuk, hogy mit kapunk. A nagy multinacionális cég neve az egész világon garantálja a megbízható minőséget.”  

Mondhatnám, hogy a kis piros csiga most felsír: „Tényleg, csak Ennyi!?” Átérezhetjük a racionalizáció ravasz brand – építését, hogyan válik a globalizációban minőséggé, a minőség nivellációja. A mennyiségi szemlélet kimért adagolása hogyan válik el a minőségtől, kap formát, majd uralkodó konformizmussá merevedik.

A fantomfájdalom érződik, csak nincs teljesen kimondva: „Egyikünk sem szereti a hamburgert” – tegyük halkan hozzá, a McDonald’s hamburgerét. Mi lesz, ha ez a fantomfájdalom is eltűnik?! Még a cselekvés reménye is elveszhet: könnyen néma áldozattá válhatunk. A helyi asztal, az ízek elvesztése után már könnyebben mondunk le a vidék természetes vonulatairól és a városkép belénk ívódott formáiról, színeiről.

Végül szinte észrevétlenül lemondunk magunkról, saját személyiségünk önálló formálásáról. Önként és öntudatlanul beállunk a statisztikai számok végtelen hosszú sorába. Ez az amire mi nemet mondunk és most, a koronavírus járvány gazdasági hatásainál próbáljuk az emberekkel világszerte megmutatni mit veszíthetnek el.

A multi cégek év végén riportolnak majd kisebb-nagyobb veszteséget a külföldi anyavállalat felé de az igazi értéket képviselő családi vállalkozások, kkv-k, termelők, éttermek, borászatok megszűnhetnek. A kiscsiga ellenvéleményt fogalmaz meg, kövess engem a világban, az én kézműveseimnél, éttermeimben a minőség a termőföldtől a vendég tányérjáig terjed. Ráadásul, természetes, egyedi és különleges.

A Slow mozgalom tagjai a zöldségtermelőtől a hússzállítóig, a szakácstól a borkészítőig egy közösségét alkot, egy tájegység emberi kultúráját képviseli. A Slow Living Hungary a Slow Art képző- és népművészekkel, Slow Travel utazási célpontokkal, Slow Fashion divattervezőkkel, üzletekkel bővíti az értékek körét. A minőséghez mindenki hozzátesz valamit. A környezethez és a közösséghez kötődés egyszerűen nem engedhet a minőségből. A társadalmi szerepvállalás ollója és funkciója a Slow mozgalom esetében láthatóan kinyílik. Azzal, hogy a helyi minőségi étkultúra közvetlenebb és tudásközpontú bemutatása a célja mindenhol a helyi középosztály összetartását és tágítását segíti elő. A mozgalom társadalmi erejét éppen az adja, hogy a gasztronómia területéről elindulva egyaránt küzd az öncélú tányérfüggő sznobizmus, a más tányérjára féltékeny nemzeti bezárkózás és a globalizáció műanyagtálas eltömegesedése ellen. Nem az elgyengülő, gyökereit vesztő, globális csatornák által (meg)vezetett szürke középosztály kialakítására törekszik, hanem a helyi hagyományok modern megerősítésével éppen a színes, egyedi  polgárosodás esélyeit segíti elő. A helyi tartalmak specialitásába nem avatkozik bele, hiszen éppen azok mélységeiben rejlő minőségét szeretné életbe tartani és megvédeni.

A Slow Living mozgalom szervezeti formáinak segítségével csak a lényegi formát emeli ki, amellyel a tájegységekben rejlő tudáslehetőséget szeretné megóvni, felszínre hozni, megosztani. Példaként látszik az is, hogy a nemzetközi és hazai Slow mozgalmi tagok, cégek 92%-a nem bocsátotta el eddig az alkalmazottait, fizetéscsökkenéssel, közös gondolkozással és a jövőbe vetett bizalommal várják, hogy a lélegeztetőgépről újra induljon a gazdaság és az emberek újra menjenek hozzájuk. Addig is kórházaknak főznek a Slow tagok, önkénteskednek, termelnek a Slow webshopra, gondozzák a magyar tájat mert a természet nem áll meg, a biológiai sokféleséget, a termőföldet fenn kell tartani. 

Az emberek számára nyújtott Slow Living közösségi hálón, webshopon, youtube csatornán, országos piacok üzemeltetésén és az ízórák tartásán túl fontos célotok a megóvás is, amit szintén nagyon komolyan vesztek és megvan a maga tudományos megalapozottsága. 

Igen, a megóvás tekintetében ilyen Slow szervezeti forma a presidium – rendszer. Ez egy termékoltalmi kezdeményezés, amelyet a Slow mozgalom Biodiverzitásért Világalapítványa nyújt a kistermelői slow living közösségek helyi, kézműves termékeinek megsegítésére, a termelői önszerveződések fenntartására. Megalakulása óta 586 ilyen növény és állatfajnak, kézműves terméknek nyújtott tartós védelmet a Föld különböző országaiban. A presidiumok változatosságából csak ízelítőt nyújthatok, a brazil, nyugat-amazóniai cubiu-tól (paradicsomféleség) a lengyel fekete méheken át az indonéziai Tengkawang mogyoróig bezáróan. De a presidiumok között találkozhatunk a háromszáz éves svájci kovászból készült kenyérrel, a kenyai fűszerkülönlegességekkel, vagy a sommerseti cheddar sajttal. Magyarországról elsőként a mangalica került be a termékoltalom körébe. A szürkemarha követi ezen az úton és azon dolgozunk a csapatommal, hogy a világ minél több magyar minőségi terméket ismerjen meg és ismerjen el.

A presidiumok, a „10.000 Gardens in Africa” és a „2000 Village in Asia” Slow mozgalmi projektek támogatási rendszere a termelői kultúrák fenntartásán keresztül a kultúrközösségek széttörését, széttöretését is szeretné megállítani. A migráció és az ökológiai menekült kérdést elsősorban a probléma és egyben a megoldás forrásánál keresi, helyben. Minél nagyobb a távolság a hely szelleme és a szellem helye között annál sérülékenyebb az ember értelmi – érzelmi intelligenciája. A közösségi bomlás egymással határos fogalmai, az anómia, atomizáció, az erre reagáló különféle ön – és közösségromboló devianciák jól ismertek a szociológiai szakirodalomból. Az „okos – világra” épített technikai integráció – civilizációs tájékozódás és kulturális hagyománytartás párhuzama – nem hiszem, hogy feloldhatja ezeket az érzelmi és szellemi konfliktusokat. Még ha a csak az integráció kapujának tekintik is, a gyorsaság és állandó megszakítottság inkább magához a géphez kötődést idézi elő.

Az ember belső elgépiesedése, ugyanoda, az élő közösségi kapcsolatok bomlásához vezethet: társadalmi közönyhöz és öncélú individualizációhoz.

Az urbanizáció, a koronavírus által az online térbe záródás vagy éppen a migráció árnyékában növekvő érzelmi elhagyatottságot és a szélsőséges társadalmi mobilitás szellemi útvesztőit az okostelefonba zárt világrendszer, a technikai újítások nem oldhatja fel. A Slow mozgalommal az egyensúlyt szeretnénk fenntartani. Azt az egyensúlyt, hogy az emberek érezzék az egészséges határt az offline és az online tér, a városi-vidéki élet, az ipar etikus és etikátlan fejlesztései, a globalizált gumicukor ízű tartalmak és a valós kulturális értékek között. Persze mindezt élvezettel.

Ezért hosszútávon az egyik legnagyobb tervünk, hogy legyen egy a Slow Living Hungary által szervezett Terra Madre Salone del Gusto Visegrád fesztivál Budapesten is. A Slow mozgalom torinói fesztiváljára közel 2 millió Slow turista megy el, mi is szívesen megmutatnánk itthon, hogy milyen szeretetteljes vendéglátó a magyar, hogy milyen fejlettek vagyunk az ökotudatosság, a biodiverzitás megőrzése, a kézművesség, a gasztronómia és ökoturizmus terén és hogy mennyi természeti gazdagság van a hazánkban! (mosolyog)

Idén október 8-12 között az újjászületés lesz a téma a torinói Slow világkiállításon számos magyar mesterkurzussal, modern Slow Living országstanddal. Újraindítjuk Magyarország felé a nemzetközi Slow turistákat, az öko- és kulturturizmust a koronavírus okozta sokk után. Sőt, egy a nagy álmunk a budapesti Terra Madre Visegrád is meg fog valósulni.

Most így összefoglalva ezt diskurzust, nagyon leegyszerűsítve, mi lenne az a három tipp vagy útmutatás, ami szerinted a legfontosabb és leghasznosabb ezen a területen egy green gastro quide-nak?

  1. Kövessétek a Slow csigás jelöléseket országszerte! 
  2. Fedezzétek fel a helyi értékeket így önmagatokat is felfedezitek! 
  3. Találjátok meg a zöld mozgalmak lelkét, mert a Föld és a társadalmak egészsége nem silányodhat propagandává. Mert ez misszió!

 

 

 

0

Vélemény, hozzászólás?